Az ovis-korú és kisiskolás testvérpárt egy nyakkendős, komoly férfi kíséri. A munkahelyén bizonyos, hogy fontos beosztást visz – a cég középvezetője, esetleg főorvos egy kórházban. Bizonyára beosztottjai vannak, fontos találkozókon vesz részt, szavának súlya van, elismerik munkáját, tekintélye megkérdőjelezhetetlen. Vonásain még a munkahelyi (mikro)klíma csalhatatlan nyomai – idegesen utógondoz valami elvarratlan hivatalos ügyet -, de az utazás során fokozatosan olvad le arcáról az ügybuzgó munkatárs feszültsége, hogy egészen más kihívásokkal szembesüljön…
A Nyugati-pályaudvarral együtt kilométerről kilométerre távolodik tőle hivatalos, “öltönyös éne”, hogy kislányai mellett végre újra önmaga lehessen, átértékelve azt, hogy mi az, ami igazán fontos az életben.
A két kis copfos csacsogására hamar visszavedlik az ő kislányai bohókás, olykor sete-suta apukájává, aki perceken át birkózik néhány rakoncátlan tincs elcsatolásán, miközben kedvenc meséket keresgél örökké fontos mailek beesését jelző okostelefonján. Látszik, hogy készült a találkozásra, a munkahelyi ebédlőben észrevétlen két kis csokit csúsztatott az öltönyzsebébe, hogy majd ezzel kedveskedjen csemetéinek.
A férfi most minden, csak nem “fontos ember” – pontosabban dehogyisnem: most fontos csak igazán! Itt, a tömött vonaton, két copfos kislányával “csak” egy apa ő is a sok közül. De kislányai számára pótolhatatlan személy!
A cseppnyi, csokis gyerek praclik nem ismernek tekintélyt, belekapaszkodnak apa csinos nyakkendőjébe és nem engedik őt “elszállni”, stabilan tartják a valóság és a normalitás talaján, amit oly sokan elveszítenek egy jó állás betöltésével vagy szakmai sikerektől megrészegülve.
De ha egy apa gyermeke szemébe néz, ő sosem a főnököt vagy a beosztottat látja a kedves férfi-tekintetben, hanem őt magát, úgy, ahogy van. Öltöny és nyakkendő, titulus és beosztás nélkül. A férfi szemében pedig az a szeretet és biztonság van, amit csak egy apa ajándékozhat oda gyermekének.
Lehet, hogy az olykor irigyelt gyerektelen munkatárs gyorsabban halad a hivatali ranglétrán, hisz nem kell a kruppos gyereket éjjelente kórházba vinnie, lehet, hogy nyakkendője sem lesz maszatos a csokis kis kezektől, de igazán férfivá, olyan emberré, aki nem a körülményeinek és a látszatoknak a foglya, hanem utódaiért felelősséget viselő édesapa, csakis egy gyerekszempár avathat valakit.
Apák napja közeledik. Isten éltessen minden csokis nyakkendős férfit! –> Keressék játékunkat itt és nyerjenek értékes nyereményeket!
A cikket a Fiatal Családosok Klubjának blogjáról vettük át, szerzője Máthé Zsuzsa, történész.
