Hírek

Gondolataim szülővárosomról

Budapest a szülővárosom. Mindig itt éltem, mikor hosszabb ideig tartózkodtam külföldön, honvágyam volt. Szeretem, hogy a közelemben élnek a szüleim, a testvéreim és nap, mint nap tudjuk egymást támogatni, segíteni.

A számtalan kirándulóhely mellett, legjobban a város nagyvonalúságát szeretem. Nagyszerű hely például Prága, valóságos ékszerdoboz, de Budapesttel összevetve olyan, mint egy csinos makett. Egyáltalán, a folyó két partjára épült városok közül Budapest kiemelkedik a Duna szépen ívelt szélességével, a két part domborzatának, funkcióinak és karakterjegyeinek markáns különbözőségével.

Buda és Pest olyan, mint két testvér – nagyon mások, mégis összekapcsolódnak, egymás nélkül nem is igazán értelmezhető a karakterük. A hidak, mint a köztük lévő láthatatlan kapcsok kötik össze, a Duna pedig az a közös vérkör, ami élteti őket.

Ha valami különlegeset mutatnék meg egy külföldinek, az a saját kamaszkorom identitásképző helyeinek egyik utolsó „fellegvára”, a cseh tamási presszó-kultúra maradványa: a Bambi presszó. De természetesen előbb minden szépséges turista-célpontot megmutatnék, csatangolnék velük a Tabánban, a Zugligetben és felültetném őket az óriáskerékre és a Libegőre is.

A legfontosabb feladatnak a várossal kapcsolatban az igénytelenség jegyeinek mérséklését tekinteném: a kosz, a szemét eltávolítását (a buszmegállókban felhalmozott csikk özöntől – pedig ezt még büntetési tétel is sújtja – a külvárosokban, peremkerületekben nagy mennyiségben található illegális szemétlerakásig nagyon komolyan szankcionálni lenne szükséges a szemetelést. Ehhez kapcsolódó javaslatok: sitt/gumi visszaválthatóvá tétele; kötelezően fizetendő kukadíj bevezetése, melynek nem fizetése esetén a büntetés az ingatlanra terhelhető lenne; zöld hulladék begyűjtése az avar égetés és az ebből fakadó szmog elkerülésére; megfelelő mennyiségű és rendszeresen üríthető szemetes kihelyezése, kutyaürülék otthagyásának következetes büntetése.

 Jó lenne, ha az utcákat, járdákat mosnák, a zöld területeket pedig őriznék és rendszeresen ápolnák, karbantartanák, a gyomirtás rendszeressé tétele az utak mentén szintén sokat segítene az összkép javításán.

Fiatal családosként is a korábban említett kosz, az ápolatlanság a legnagyobb probléma, melyből a rendszeres „Ne nyúlj hozzá!”, „Kerüld ki!”, Pfúj!” felkiáltások fakadnak gyerekekkel járva-kelve a városban. Különösen igaz ez a kisgyerekek szemmagasságában, ahol a szmog és a kosz is nagyobb – a kutyák által oldalba vizelt házfalak, a mosatlan járdák közelsége is őket érinti leginkább. A fertőtlenített, mosott út- és járdafelületek, házfalak lennének a cél, de fontos lenne több kézmosási lehetőség, több közterületi mellékhelyiség kialakítása is.

A családbarát (picikkel a szülőknek társasági életet jelentő) és kamaszoknak kialakított közösségi terek minél nagyobb számban való létrehozása, hálózatos jelenléte is a jobb közérzet, a közösségek megerősítését szolgálhatná, ahogy például a pótnagymama szolgálat városi kialakítása is nagy segítséget jelenthetne (sok nagyszülő távol él vagy még dolgozik, ugyanakkor sok idős vágyna segíteni – a kereslet-kínálat összehangolása is egy élhetőbb, szerethetőbb várost eredményezne).

A teljes írást blogomon olvashatja!

Hírek

Idén is megrendezzük a családszervezetek adventi...

Nagyon büszke vagyok rá, hogy csapatommal, immár...

Tizenhárom éve dolgozom Újbudáért, és október...

Az idei ősz sem múlhatott el futóverseny nélkül....

Az idei évben Mindvégig érték címmel rendeztük meg...

A SZÍV világnapja alkalmából, melyet minden évben...

Idén is megrendezésre került Újbudán az EgészségPART...

Tegnap sajtótájékoztatót tartottunk, ahol elmondtuk,...

Az általam alapított Fiatal Családosok Klubja idén is...

Büszke vagyok, hogy Újbuda Önkormányzata második...

Idén is csodálatos élmény volt együtt ünnepelni az...

Ezer család énekel - zenés anyák napja a Ringatóval...