Hogy a tizenhárom szerencsés vagy szerencsétlen szám? Most még nehezen megmondható. Tizenhárom éve dolgozom Újbudáért, és október 13-ára esett az az önkormányzati választás, amikor elbúcsúzom a kerület vezetésében való részvételtől. De személyes életemben is meghatározó volt ez az időszak: legnagyobb gyermekem is hamarosan épp a 13. évét tölti.
Ezen időszak alatt volt az esküvőm, e közel másfél évtized alatt született meg öt gyermekem, háromszor nyertem csatát körzetem képviselőjelöltjeként indulva, és ez idő alatt ért a megtiszteltetés, hogy kineveztek a kerület alpolgármesterének. Erre a hosszabb periódusra esett az is, hogy sok lelkes, fiatal anyukával és apukával megalapítottam a Fiatal Családosok Klubját.
Nem vagyok babonás. De az biztos, hogy az önkormányzati választási eredmény után nehéz, fájó szívvel búcsúzom, hiszen tizenhárom év hosszú idő, és számtalan feledhetetlen emlék, sok kemény munka áll mögöttem.
Ez a meghatározó, termékeny időszak most lezárul. Nem tudok már segíteni hozzám forduló kerületieknek ügyes-bajos dolgaik megoldásában, nem megyek be egy ideig második otthonomba, a hivatalba, megszűnik az újbudás e-mail címem. Sok kedves kollégától is elválnak útjaink – ha nem is örökre, de egy időre biztosan.
Négy év ellenzéki időszak után kilenc év kormányzati periódusból öt évet alpolgármesterként töltöttem szülővárosomban, a kerületben, ahol születtem és élek családommal. Boldog voltam, hogy az itt élőkért dolgozhattam, hogy szívemhez közel álló, fontos ügyeket karolhattam fel, és hogy hozzájárulhattam ahhoz, hogy szebbé, otthonosabbá varázsolhattuk ezt a kerületet, ami nemcsak a munkahelyem volt, hanem az otthonom.
A Gréti Piac, a gazdagréti futópálya, a fitnesz park, a futóversenyek, az Egészségpart rendezvény, az Okos gyalogos program, a Polgárőrség, a Hírmondó újság, a Budai Judo Akadémia, a védőnői központ, a Nem vagyunk mi kispályások programsorozat és sok értékes emberi kapcsolat: mind-mind e feledhetetlen időszak gyümölcse.
A búcsú mindig nehéz, de hiszek benne, hogy minden elválás valami újnak a kezdete.
Köszönöm az eddigi bizalmat, a sok támogatást és szeretetet – igyekszem megszolgálni és szolgálni tovább azokat az értékeket, amelyekben rendíthetetlenül hiszek: a közösségi kapcsolatok megerősítését és a mi szeretett hazánk felemelkedését.
Hajrá, Magyarország! Hajrá, Újbuda!
